A Dungeon Master minden cRPG ősanyja. Ezt bizton állíthatom és minden kétkedőnek ez el kell fogadnia. Egészen a Baldur’s Gate és a Diablo trónfosztásáig a belsőnézetes cRPG vezette az eladási listákat (természetesen RPG kategóriában), és ezt nem lehet elvitatni. Megjelenésének idejében 1988-89 (a különböző platformokon való megjelenése) minden díjat vitt, és joggal. Az első olyan szerepjáték, amely az aranykort képes volt valójában elindítani. Érdekesség továbbá, hogy személyes viszonyom is van ehhez a csodálatos játékhoz. A logikája, a története és a kezelhetősége egészen fantasztikus. Ilyesfajta rendezettséget csak a Wizadry, Ultima stb. játékokban találhatunk. Joggal, hiszen a Dungeon Master másolták.
Technikai háttér:
Nos, nem kell meglepődni, ha valaki manapság, akar játszani ezzel a játékkal, ha az fekete fehérben fog tündökölni. Vannak olyan verziók a neten, amik eleve csak fekete-fehérben indulnak el, ez nem baj, hiszen a színes változat nem sokban különbözik a fekete-fehértől. A menük és a karakterek arcai színesek, de a játéktér megmarad fekete fehérnek, hiszen hőseink egy labirintus mélyén vesztegelnek, és próbálnak kijutni. Amikor a cikket elkezdtem írni, meglepő volt számomra (a játékot hagytam had fusson), hogy a környezet ugyanúgy változik, ahogy a Daggerfall-ban, vagy a Baldur’s Gate-ben. A változás szót természetesen nem úgy értem, hogy esik az eső… hiszen a játék cselekménye soha nem kerül ki a labirintusból. Ez a nyomasztó hangulat pedig rátelepszik a játékosra, és eléggé képes azt depreszálni. Ahogy annak idején a Fallout, ez a játék is olyan atmoszférát teremt, ami alól elég nehéz kibújni. Míg az imént említett játék a zenéjével és grafikájával volt ezt képes elérni (poszt-apokaliptikus világkép, reménytelenség) addig a Dungeon Master ezt a hanggal képes elérni. Pontosabban annak hiányával. Zene nem nagyon fedezhető fel benne, tehát nem marad más, mint lépéseink hangja, és a szörnyek illetve a kattogásunk effektjei. Ez minduntalan azt sulykolja belénk, hogy ebben a labirintusban teljesen egyedül vagyunk. Azaz négyen, hiszen egy csapatot kell menedzselnünk. A grafika az akkori összes elérhető módban képes pompázni, és még így 25-26 év után is eléggé meg tudott lepni. Az ember 
azt várná, hogyha a tárgyakat felvesszük, akkor egyből elrakja… de nem. A tárgyakat áthelyezhetjük, kézbe adhatjuk, vagy csak eldobhatjuk, ha akarjuk. Kompatibilitás terén viszont már akadnak problémák, a hangot elég nehéz elővarázsolni, de a megfelelő hangkártya kiválasztásával megoldható, a Sound Blaster kártyák majdnem minden más hangkártya típus képesek lefedni. A PC Speaker-t pedig csak 8-bites őrülteknek merem ajánlani. Olykor egészen idegesítő hangok jönnek elő belőle. Visszatérve a kompatibilitásra, egyszerűen megoldható a dolog. A DOSBox nagyon jól képes elővarázsolni a hangot, a grafikát is, úgy ahogy azt annak idején látták apáink, anyáink. Vagy akár mi magunk egy ős régi Amigán, vagy PC-n. Egy gyors mountolás után, pár grafikai beállítást követően pedig már indulhat is a jól ismert dm paranccsal a játék.
Fontos még megjegyezni, hogy a látóterünk és a játékterünk nagyon kibővült az elődökhöz képest. Míg az őskorban még csak pár centi lehetőségünk volt a környezetünket megvizsgálni, itt a játéktér közel 70%-át a világ megjelenítése foglalja el. A többi a karakterarcok, adatok, varázslatok, és az egeret unó emberek gombjai jelennek meg. Őszintén megmondva, nem nagyon próbálgattam csak billentyűzettel játszani, de a játék indulása előtt, a rendszer erre is rákérdez, szóval mindennek megvan a saját gombja, az irányításé ugyanúgy, mint a varázslatoké. Ezen a ponton is ötöst kell adnom a fejlesztőknek, gondoltak mindenkire, egeresekre, egérnélküliekre, joyosokra.
Irányítás:
Mint a mellékelt videók is reprezentálják, majdnem tökéletes az irányítás. Az egér bal gombja segít felvenni a tárgyakat, nyomkodni az ajtógombokat, és a menükben ki-bejárkálni. Fanatikusok nyomkodhatják a nyilakat is, de egy-egy izzasztóbb csata esetén gyorsan le fogják beszélni magukat róla. Az egér bal gombja egyből az inventoryt nyitja, aminek nagyon megörültem, hiszen végre nem kell külön ide-oda kattogtatni. Imádtam ezt a megoldást, ugyanígy ha szereplőre kattintunk, egyből láthatjuk a fontosabb információkat. A mentést annak idején lemezre végezte a program, DOSBox alatt nem próbáltam, de egészen biztos vagyok benne, hogy a játék fő mappájába másolja a mentéseket ahonnan egy egyszerű Resume-al betölthetjük. Az esc-re a játék automatikusan pause-ol, ami megint csak nagyon szimpatikus volt, a fejlesztők tisztában voltak vele, hogy nagyon addiktív a játék, és teljesen felesleges kilépni belőle. A játék korszakalkotó mivoltára az is legjobb példa, hogy itt megjelenik a kulcsok ebbe abba ajtóba való keresgélése. Mindjárt a játék elején, kiválaszthatjuk az általunk kedvelt karaktereket, átnevezhetjük őket, ha úgy tetszik, majd elindulhatunk. A varázslatokon sajnos nem tudtam teljesen kiigazodni, de a DM2-ben ezt a menüpontot eléggé logikussá tették, aztán lehet csak nekem okozott gondot, ezeket a piktogramokat értelmezni… Minden esetre a varázslatok is könnyen elérhetőek, minden készen áll arra, hogy elkezdjük a játékot.
A játék világa él, és folyamatosan reagál a jelenlétünkre. Épp csak lerohantam egy kávéért, és mire visszaértem már egy halom ocsmány szörny támadott izomból, amelyeket csak hatalmas kardozás árán tudtam elkergetni. Szóval érdemes odafigyelni az ilyen kis nüánszokra. Ami sajnálatos, hogy a játék nem rendelkezik gyorsgombokkal (ha nevezhetem így őket) tehát folyamatosan az egérrel kell bűvészkedni. Rákattintasz a fegyverre és kiválasztod, hogy milyen akciót hajtson vele végre a karakter, ezért is látható az irányítás gombok felett a négy fő fegyver, amit a hősök viselnek.
Egyéb információk:
Nem szeretnék hosszú feneket kerekíteni a dolognak, nincs értelme hosszabb elemzésekbe se belekezdeni. Ez a játék úgy jó, ahogy van. Ki kell próbálni, az irányítása pofonegyszerű, a telepítése és beüzemelése még inkább (rar-ban érhető el, kitömöríted, moutolod és megy), bizton merem ajánlani minden RPG fanatikusnak. Persze a fiatalabb generáció húzhatja a száját, hiszen a léptek szaggatnak, a tárgyak felvétele kicsit suta, ha neki mész a falnak pedig HP levonás jár, de hát kérem szépen, ez így van jól. Ezzel a játékkal elindult minden, ami elindulhatott annak idején. Elnyert minden díjat és beszippantott nagyon-nagyon sok ember. A fejlesztők pedig folyamatosan elláttak minket kiegészítésekkel és folytatásokkal. Akit érdekel, hogy mennyi jövője van az efféle játékoknak 
ildomos megnézni a Might and Magic sorozatot, amely a Dungeon Master mellbimbóin nevelkedett a kilencvenes években. Sajnos a játék sorsa nem olyan szép, mint az előélete. A második rész megjelenése idején is elmaradott volt már, a kiegészítések pedig csak az igazán nagy fanokat voltak képesek magukba szippantani.
Ám az utóbbi napokban pár cikk is napvilágot látott, hogy pár elszánt játékfejlesztő újra olyan játékot akar készíteni, amely úgymond egy Dungeon Master klón. Pár srceenshotot majd posztolok ide, érdemes megnézni őket. Továbbá megjegyzem, hogy okostelefonokon is nagyon jól játszható a játék, ott is DOSBox kell hozzá, ez szinte elengedhetetlen. Kipróbáltam, jó volt.
A játék a következő díjakat nyerte el:
- Special Award for Artistic Achievement awarded in 1988 by Computer Gaming World
- Adventure Game of the Year, 1988 — UK Software Industry Awards
- Best Selling Atari ST Title, 1988 — UK Software Industry Awards
- Best Role Playing Game, 1988 — PowerPlay Magazine (German)[10]
- Best Role Playing Game, 1988 — Tilt Magazine
- Best Sound Effects, 1988 — Tilt Magazine
- Game of the Year, 1988 — Computer Play Magazine
- Best Atari ST Game, 1988 — Computer Play Magazine
- Game of the Year, 1988 — 4th Generation Magazine (French)
- "Golden Sword" Award ,1988 — The Adventurer's Club of the UK
- Best Role Playing Game, 1988 — The Adventurer's Club of the UK
- "Beastie Award", 1988 — Dragon Magazine
- Best Atari ST Title, 1988 — Dragon Magazine
- Best Game, 1989 — Amiga World Magazine
- Best Role Playing Game, 1989 — Amiga World Magazine
- Best Amiga Game, 1989 — Game Player's Magazine
- Best Amiga Game, 1989 — Datormagazin (Swedish)
- "Beastie Award" Best Apple //GS Title, 1989 — Dragon Magazine
- Best Game, 1989 — Info Magazine
- Best of the Amiga, 1989 — Compute magazine
- Inducted as an original member in the Computer Gaming World Hall of Fame in 1989
- Designated as one of the 100 Best Games by PowerPlay Magazine (German, January 1990)[11]
(via Wiki)
Dungeon Master verziók:
A kis logókra kattintva, screenshotokat fogsz látni.
Kiadás éve: 1988
Méret: 1,23 MB
Fejlesztő: FTL Kiadó: FTL
Legfrissebb patch: Hát ez akkor még nem nagyon volt :)
Magyarítás: Nincs.
Letölthető: 80sdos.com
Kompatibilitás: DOSBox
Végigjátszás: Angol
Egyéb cikkek a játékról: Wikin van minden
