Computer Role-Playing Game Blog

A Dungeon Master minden cRPG ősanyja. Ezt bizton állíthatom és minden kétkedőnek ez el kell fogadnia. Egészen a Baldur’s Gate és a Diablo trónfosztásáig a belsőnézetes cRPG vezette az eladási listákat (természetesen RPG kategóriában), és ezt nem lehet elvitatni. Megjelenésének idejében 1988-89 (a különböző platformokon való megjelenése) minden díjat vitt, és joggal. Az első olyan szerepjáték, amely az aranykort képes volt valójában elindítani. Érdekesség továbbá, hogy személyes viszonyom is van ehhez a csodálatos játékhoz. A logikája, a története és a kezelhetősége egészen fantasztikus. Ilyesfajta rendezettséget csak a Wizadry, Ultima stb. játékokban találhatunk. Joggal, hiszen a Dungeon Master másolták.

Technikai háttér:

Nos, nem kell meglepődni, ha valaki manapság, akar játszani ezzel a játékkal, ha az fekete fehérben fog tündökölni. Vannak olyan verziók a neten, amik eleve csak fekete-fehérben indulnak el, ez nem baj, hiszen a színes változat nem sokban különbözik a fekete-fehértől. A menük és a karakterek arcai színesek, de a játéktér megmarad fekete fehérnek, hiszen hőseink egy labirintus mélyén vesztegelnek, és próbálnak kijutni. Amikor a cikket elkezdtem írni, meglepő volt számomra (a játékot hagytam had fusson), hogy a környezet ugyanúgy változik, ahogy a Daggerfall-ban, vagy a Baldur’s Gate-ben. A változás szót természetesen nem úgy értem, hogy esik az eső… hiszen a játék cselekménye soha nem kerül ki a labirintusból. Ez a nyomasztó hangulat pedig rátelepszik a játékosra, és eléggé képes azt depreszálni.  Ahogy annak idején a Fallout, ez a játék is olyan atmoszférát teremt, ami alól elég nehéz kibújni. Míg az imént említett játék a zenéjével és grafikájával volt ezt képes elérni (poszt-apokaliptikus világkép, reménytelenség) addig a Dungeon Master ezt a hanggal képes elérni. Pontosabban annak hiányával. Zene nem nagyon fedezhető fel benne, tehát nem marad más, mint lépéseink hangja, és a szörnyek illetve a kattogásunk effektjei. Ez minduntalan azt sulykolja belénk, hogy ebben a labirintusban teljesen egyedül vagyunk. Azaz négyen, hiszen egy csapatot kell menedzselnünk. A grafika az akkori összes elérhető módban képes pompázni, és még így 25-26 év után is eléggé meg tudott lepni. Az ember azt várná, hogyha a tárgyakat felvesszük, akkor egyből elrakja… de nem. A tárgyakat áthelyezhetjük, kézbe adhatjuk, vagy csak eldobhatjuk, ha akarjuk.  Kompatibilitás terén viszont már akadnak problémák, a hangot elég nehéz elővarázsolni, de a megfelelő hangkártya kiválasztásával megoldható, a Sound Blaster kártyák majdnem minden más hangkártya típus képesek lefedni. A PC Speaker-t pedig csak 8-bites őrülteknek merem ajánlani. Olykor egészen idegesítő hangok jönnek elő belőle. Visszatérve a kompatibilitásra, egyszerűen megoldható a dolog. A DOSBox nagyon jól képes elővarázsolni a hangot, a grafikát is, úgy ahogy azt annak idején látták apáink, anyáink. Vagy akár mi magunk egy ős régi Amigán, vagy PC-n. Egy gyors mountolás után, pár grafikai beállítást követően pedig már indulhat is a jól ismert dm paranccsal a játék.

Fontos még megjegyezni, hogy a látóterünk és a játékterünk nagyon kibővült az elődökhöz képest. Míg az őskorban még csak pár centi lehetőségünk volt a környezetünket megvizsgálni, itt a játéktér közel 70%-át a világ megjelenítése foglalja el. A többi a karakterarcok, adatok, varázslatok, és az egeret unó emberek gombjai jelennek meg. Őszintén megmondva, nem nagyon próbálgattam csak billentyűzettel játszani, de a játék indulása előtt, a rendszer erre is rákérdez, szóval mindennek megvan a saját gombja, az irányításé ugyanúgy, mint a varázslatoké. Ezen a ponton is ötöst kell adnom a fejlesztőknek, gondoltak mindenkire, egeresekre, egérnélküliekre, joyosokra.

Irányítás:

Mint a mellékelt videók is reprezentálják, majdnem tökéletes az irányítás. Az egér bal gombja segít felvenni a tárgyakat, nyomkodni az ajtógombokat, és a menükben ki-bejárkálni. Fanatikusok nyomkodhatják a nyilakat is, de egy-egy izzasztóbb csata esetén gyorsan le fogják beszélni magukat róla. Az egér bal gombja egyből az inventoryt nyitja, aminek nagyon megörültem, hiszen végre nem kell külön ide-oda kattogtatni. Imádtam ezt a megoldást, ugyanígy ha szereplőre kattintunk, egyből láthatjuk a fontosabb információkat. A mentést annak idején lemezre végezte a program, DOSBox alatt nem próbáltam, de egészen biztos vagyok benne, hogy a játék fő mappájába másolja a mentéseket ahonnan egy egyszerű Resume-al betölthetjük. Az esc-re a játék automatikusan pause-ol, ami megint csak nagyon szimpatikus volt, a fejlesztők tisztában voltak vele, hogy nagyon addiktív a játék, és teljesen felesleges kilépni belőle. A játék korszakalkotó mivoltára az is legjobb példa, hogy itt megjelenik a kulcsok ebbe abba ajtóba való keresgélése. Mindjárt a játék elején, kiválaszthatjuk az általunk kedvelt karaktereket, átnevezhetjük őket, ha úgy tetszik, majd elindulhatunk. A varázslatokon sajnos nem tudtam teljesen kiigazodni, de a DM2-ben ezt a menüpontot eléggé logikussá tették, aztán lehet csak nekem okozott gondot, ezeket a piktogramokat értelmezni… Minden esetre a varázslatok is könnyen elérhetőek, minden készen áll arra, hogy elkezdjük a játékot.

A játék világa él, és folyamatosan reagál a jelenlétünkre. Épp csak lerohantam egy kávéért, és mire visszaértem már egy halom ocsmány szörny támadott izomból, amelyeket csak hatalmas kardozás árán tudtam elkergetni. Szóval érdemes odafigyelni az ilyen kis nüánszokra. Ami sajnálatos, hogy a játék nem rendelkezik gyorsgombokkal (ha nevezhetem így őket) tehát folyamatosan az egérrel kell bűvészkedni. Rákattintasz a fegyverre és kiválasztod, hogy milyen akciót hajtson vele végre a karakter, ezért is látható az irányítás gombok felett a négy fő fegyver, amit a hősök viselnek.

Egyéb információk:

Nem szeretnék hosszú feneket kerekíteni a dolognak, nincs értelme hosszabb elemzésekbe se belekezdeni. Ez a játék úgy jó, ahogy van. Ki kell próbálni, az irányítása pofonegyszerű, a telepítése és beüzemelése még inkább (rar-ban érhető el, kitömöríted, moutolod és megy), bizton merem ajánlani minden RPG fanatikusnak. Persze a fiatalabb generáció húzhatja a száját, hiszen a léptek szaggatnak, a tárgyak felvétele kicsit suta, ha neki mész a falnak pedig HP levonás jár, de hát kérem szépen, ez így van jól. Ezzel a játékkal elindult minden, ami elindulhatott annak idején. Elnyert minden díjat és beszippantott nagyon-nagyon sok ember. A fejlesztők pedig folyamatosan elláttak minket kiegészítésekkel és folytatásokkal. Akit érdekel, hogy mennyi jövője van az efféle játékoknak ildomos megnézni a Might and Magic sorozatot, amely a Dungeon Master mellbimbóin nevelkedett a kilencvenes években. Sajnos a játék sorsa nem olyan szép, mint az előélete. A második rész megjelenése idején is elmaradott volt már, a kiegészítések pedig csak az igazán nagy fanokat voltak képesek magukba szippantani.
Ám az utóbbi napokban pár cikk is napvilágot látott, hogy pár elszánt játékfejlesztő újra olyan játékot akar készíteni, amely úgymond egy Dungeon Master klón. Pár srceenshotot majd posztolok ide, érdemes megnézni őket. Továbbá megjegyzem, hogy okostelefonokon is nagyon jól játszható a játék, ott is DOSBox kell hozzá, ez szinte elengedhetetlen. Kipróbáltam, jó volt.  

A játék a következő díjakat nyerte el:

• Special Award for Artistic Achievement awarded in 1988 by Computer Gaming World
• Adventure Game of the Year, 1988 — UK Software Industry Awards
• Best Selling Atari ST Title, 1988 — UK Software Industry Awards
• Best Role Playing Game, 1988 — PowerPlay Magazine (German)^[10]
• Best Role Playing Game, 1988 — Tilt Magazine
• Best Sound Effects, 1988 — Tilt Magazine
• Game of the Year, 1988 — Computer Play Magazine
• Best Atari ST Game, 1988 — Computer Play Magazine
• Game of the Year, 1988 — 4th Generation Magazine (French)
• "Golden Sword" Award ,1988 — The Adventurer's Club of the UK
• Best Role Playing Game, 1988 — The Adventurer's Club of the UK
• "Beastie Award", 1988 — Dragon Magazine
• Best Atari ST Title, 1988 — Dragon Magazine
• Best Game, 1989 — Amiga World Magazine
• Best Role Playing Game, 1989 — Amiga World Magazine
• Best Amiga Game, 1989 — Game Player's Magazine
• Best Amiga Game, 1989 — Datormagazin (Swedish)
• "Beastie Award" Best Apple //GS Title, 1989 — Dragon Magazine
• Best Game, 1989 — Info Magazine
• Best of the Amiga, 1989 — Compute magazine
• Inducted as an original member in the Computer Gaming World Hall of Fame in 1989
• Designated as one of the 100 Best Games by PowerPlay Magazine (German, January 1990)^[11]

(via Wiki)

Dungeon Master verziók:

A kis logókra kattintva, screenshotokat fogsz látni.

                                                                                                                                 


Kiadás éve: 1988
Méret: 1,23 MB
Fejlesztő: FTL Kiadó: FTL
Legfrissebb patch: Hát ez akkor még nem nagyon volt :)
Magyarítás: Nincs.
Letölthető: 80sdos.com
Kompatibilitás: DOSBox
Végigjátszás: Angol
Egyéb cikkek a játékról: Wikin van minden

A Might & Magic a játéktörténelem egyik fontos részét képezi. Ezt most le kell szögeznünk kedves olvasó. Mindazonáltal nem tekinthetünk el a kilencedik rész gyermekbetegségeitől, amelyeket a nem hivatalos 1.3-as patch sem képes kijavítani. A 3DO utolsó munkája végül pontot tett a történet végére. Bár előkészítette a X.-részt, de soha nem érkezett el az idő, amikor már neki is kezdhettek. Nem feltétlenül hátrány ez, elnézve az utóbbi évek MM-eket nézve. Következzék tehát, egy klasszikusok közt is klasszikusnak számító játék. A Might and Magic IX .

Szöveg, pixel, 3D, csend

A számítógépes játékok hőskorában (arany korszak) egy bizonyos Jon Van Canenghem nevezetű pacák, úgy gondolta, hogy jobban csinálja azt, amit a már kiforrott Wizardry vagy az Ultima sorozat készítői. Nem szeretnék végigmenni most az összes néven, amely a Might and Magic név alatt megjelent, hiszen a Heroes-al együtt e játékok száma elérheti a 40-et is. Az eredeti sorozatot I. jelölték, 1986-ban az akkori összes platformon megjelent, és technikailag ugyan nem hozott semmi újítást, a világa annyira komplex és izgalmasra sikerült, hogy a siker  végülis elkerülhetetlen volt. Ezeket a nehezen lefektetett hőskorszaki alapokat, aztán a 90-es években kegyetlenül jó marketing érzékkel a maximumra futtatták. A legjobb példa erre, a Heroes of Might and Magic, amely körökre osztott stratégia RPG-ként definiálható, mégis hatalmas sikereket ért el a kiforrott irányításának köszönhetően. Később a MM csatlakozott a Heroes világához, így könnyebb volt az eredeti sorozatot is elpasszolni. Hiszen valljuk be egymás között, amikor a Diablo hódított a világban, nem mindenki akart egy Lands of Lore grafikai szinten leragadt játékkal szöszmötölni. Ez persze nem vesz el az értékéből, de illik tudni, mi miért történt anno. A kilencedik részt már Timothy Lang koordinálta, amely méltón jelképezi a sorozat mélyrepülését. Még a mester sem adta a nevét a kilencedik befejező részhez. Pedig annyira nem lett gáz. Minden esetre kimondhatjuk, hogy a Writ of Fate egyértelmű bukás volt. A félig kész verziót, amelyet a 3DO már csak amolyan tűzoltóként adott ki, félkészvolt. Ezt bizonyítja az első javító patch párhéten belüli megjelenése. Persze nincs hibátlan játék, de egy béta verziót azért nem illik kiadni. De megtették, pedig ekkor már tudható volt, hogy a 3DO végóráit éli. Később az UBISoft (remek üzleti érzékről téve tanúbizonyságot) átvette a jogokat, és jól megfejte a tehenet. Mára a sorozat csak a Heroes-nak köszönhetően él és virul. Folyamatosan jelennek meg a fejlesztett darabok, a negyedik résztől pedig már 3D-ben pompázik ez a stratégia is. A Might and Magic IX. pedig oda került ahova való, mementóként a hős cRPG-k panoptikumába.

Cselekmény:

Enroth világa egy kataklizma következtében elpusztult, az új rész már Axeoth világában játszódik, annak is Chedian nevű területén. Tamur Leng, hordái élén, éppen megszállni készül a területet. A játékos négy karaktere Ravensford városából indult útnak ekkoriban, ám hajótörést szenvedtek a Hamvak Szigetének közelében. Egy remete jóslatának hatására csatlakozik hozzájuk Forad Darre, a harcos, hogy Chedian hat klánját egységbe kovácsolva visszaverhessék a barbár támadást.

Forad vezeti csatába a klánokat, de csúfos vereséggel zárul. Az egyik vezető szelleme elárulja a hősöknek, hogy Forad kettős ügynök és Lengnek dolgozik. A győzelemhez szükségük van arra, hogy Axeoth túlvilágába menjenek, ahol a holtak istenétől kérjék ősi szellemeik feltámasztását. Ehhez szükségük van a Végzet Írására, mely elrendelteti sorsukat. Miután megszerezték, döbbenten látják, hogy Leng végzett Forad Darre-ral, és hogy neki is van egy saját Végzet Írása, mely ellentmond a hősökének. Az istenek segedelmével kiderül, hogy sorsuk valójában átverés, Njam, a káosz istene űzte velük kisded játékát. Krohn, az istenek vezetője arra kéri a csapatot, hogy zárják be Njam lelkét az Ezer Terror Sírjába, amely - mint utólag kiderül - az ő valódi végzetük.

A játéknak nem sok köze van az elődökhöz, ami a történetet illeti. Az egyetlen szereplő, akivel találkozunk is, az Nicolai Ironfist, illetve Roland királyról és a Kreeganekről is esik szó. A korábbi sci-fi elemek teljesen eltűntek. A történet java része fedésben van a Heroes of Might and Magic IV-gyel

(via Wiki)

Telepítés és játék:

Mivel a játék 2002-ben jelent meg, így a telepítéssel nem igen lehetnek problémák. Természetesen, ha eredeti, akkor meg pláne nem. :) Minden esetre érdemes odafigyelni a kompatibilitásra, én XP-n próbáltam ki, nem volt gond vele. De Windows 7 alatt lehetséges, hogy elakad a program valahol. Technikai szempontból sok jót, rosszat se lehet elmondani. Úgy egyben van minden azért, én különösen szeretem a  3DO játékokban a menüt, amely megmaradt a jó öreg rajzolt menünél, ami egyre inkább kiveszett a szerepjátékokból, a 3D térhódításával, de itt nem hivalkodik ezzel maga a játék. Sajnálatos módon magyarosítást nem nagyon találtam ehhez a játékhoz,  a régebbiekkel inkább érdemes próbálkozni, ha azt akarja, hogy ékes magyar szöveg táruljon elé. A hivatalosnak tekinthető magyaritasok.hu –n csak két régebbi verzió lelhető fel (ezekről majd az oda tartozó cikkekben írunk) és volt még egy atw.hu oldal is, de folyamatosan 404-es hibát mutat, szóval tekinthetjük halottnak  a dolgot. Persze biztosa fellelhető még egy letölthető verzió valahol, de az is csak részleges.

A játék kezdetével, természetesen meg kell alkotnunk a saját karakterünket. Harcos vagy Varázslók a fő kasztok, ez megszokott a MM játékoknál, illetve hogy a hangunk Happy legyen Sarcastic vagy Angry és így tovább, szóval a karaktergenerálás elég részletes, de természetesen előre generált része is van a dolognak. A két alap tulajdonságon kívül még kettő választható, mint szakértelem. Továbbá a szokásos AD&D rendszerben megszokott pont elosztásos Statistics rész. Tehát a négyfős csapatunkból, mindenkinél el kell osztani a pontokat, és a speciális skilleket ki kell választani, ha van kedvünk a hangot, a nevet, a nemet, és a fő osztályt módosíthatjuk, de érdemes csak egy fő karakterre koncentrálni. Legalábbis én így tettem.

A játék indulásával jön a szokásos training rész, amelyet ki is hagyhatunk, ha úgy akarjuk. A játék zenéje meglepően jó minőségű, az MM sorozatoknál ez nem feltétlen megszokott, kivéve persze a Heroes ahol kiváló zenék dudorognak a fülünkbe. A grafika természetesen teljesen 3D, könnyen alkalmazkodik a 16:9-es képarányhoz, szóval ezzel nem lesz gondunk. A világ kialakítása is meglepően szép, ami elsőre zavaró, az egér gombjainak nyomkodásával váltunk karaktert, ez viszont érdekes megoldás…

Ettől a ponttól pedig beszéljenek a videók…

Megjegyezném, hogy mindig is gondom volt az MM sorozat irányításával, a 6-ik résztől ez a szegmens próbálta utolérni vetélytársakat (Oblivionnak kifejezetten marhajó az irányítása), de egy ilyen kaliberű négy karakteres RPG esetén erre nem látok sok esélyt. Itt meg kell ragadnunk a sok gombos megoldásnál, a MM9 esetén ez viszont elég nehézkes, hiszen az egeret teljesen elfoglalja a 3D, a gombok „megnevezése” pedig nem egyértelmű. Persze az I itt is inventory, a m pedig a map, de azért jó lett volna a töltő képernyőre az alap gombokat felfirkálni. Továbbá az Esc-re se mindig reagál a játék, 3-4 nyomás után kaptam csak meg a menüt…

Továbbá ez a ki-be lépegetés a menük közt, engem kifejezetten irritál, és lassítja a játék előrehaladását. Ezt a videók elég jól prezentálják.

A védelem utolsó szava:

Összességében, a MM9 nem mondható teljesen kész játéknak. Persze a patchek sokat javítanak a dolgon, az se hátrány hogy 10-év elteltével totálisan simán fel tudtam telepíteni és játszani vele (ami a fránya Lands of Lore III-al még mindig nem sikerült…) továbbá jól reagált képarány változásra, a Windows-ra a nem hivatalos patch-re is. Csóró játék update-elte volna magát, ha még élnének a 3DO szerverei, de ezeket már megszokhattuk a fejlesztőktől. Aki úgy érzi, érdemes befejezni egy hosszú sagát, annak mindenképpen ajánlom (én nem találtam karakter betöltési lehetőséget, az MM játékok nem erről híresek) aki pedig látni szeretné, hogy kell megölni egy régi jó játékot, mindenképpen tegye meg. Próbálok tárgyilagos lenni, kicsit magam ellen is beszélek, hiszen az MM játékok mindig is sarokkövét képezték az RPG iránti rajongásomnak. A világa olyan komplex és olyan jól össze van rakva, ahogy annak idején a Daggerfall-is, városok, faluk, erdők, folyók, nem lineáris játékmenet, tetszetős kis questek… csak sajnos a kapkodás és a bennmaradt hibák megölik a játék élményét. Akit vonzanak, ezek a játékok mindenképpen az 5-ik rész környékén kapcsolódjon bele, a hatodikkal mindenképpen jól fog járni, talán az a legsikeresebb MM rész, ami eddig megjelent. A Heroest nem számolva. Lentebb találtok még letölthetőségéről adatokat, arról hol találjátok meg a patcheket, és ha addig találok, akkor a magyarítási linket is beszúrom. Mindenkinek jó szórakozást ehhez a jobb sorsa érdemes játékhoz.

Adatok:

Kiadás éve: 2002
Méret: 2CD
Fejlesztő: New World Computing Kiadó: 3DO
Legfrissebb patch: 1.2 Official,1.3 Unofficial és 1.3a Patch
Magyarítás: Van, de nem elérhető
Letölthető: Public Torrent ->  isoHunt , ThePirateBay Non-Public Torrent -> Ncore, BitHumen
Kompatibilitás: Nincs probléma.
Végigjátszás: Angol, Magyar
Egyéb cikkek a játékról: PcDome,