Computer Role-Playing Game Blog

Úgy igazságos, ha az ember foglalkozik a régi nagy kedvencekkel is. Bár amikor ez a játék elindult élete pályáján én még kisbaba voltam, azért nagyon fellángolt bennem a vágy, hogy tesztelhetem. Bár ez lehet nem a legjobb szó rá. A Might and Magic Book One: The Secret of the Inner Sanctum volt az első része ennek az elképesztő szagának, amely 1986-ban került kiadásra. Ekkor pontosan 0. éves voltam, úgyhogy elég szkeptikusan álltam neki pár évvel ezelőtt, hogy megismerkedjem ezzel a játékkal. Őszintén szólva, ezek a  8-16 bites játékok soha nem fogtak meg igazán, mindig is az izometrikus RPG-k terén mozogtam otthonosan. De ez a játék, egészen elképesztő. Persze a társai, mint az Ultima és a Wizardry már tettek le az asztalra valamit nálam, a Might and Magic mindig is sántított egy egészen kicsit. Ez persze nem von le játéktörténeti értékéből, és abból sem, hogy később a sorozatot imádtam. Tehát most megvizsgáljuk kicsit Jon Van Caneghem játékát, 1986-ból egyenes DOS alatt. Remélhetőleg a cikk mellé általam készített screenshotokat sikerül beszúrni, igyekszem majd eleget tenni ennek.

Telepítés:

A gog.com-on elérhető egy pack, amelyben 1-5-ig az összes MM játék megtalálható. Ez persze még nem elég a megüdvözüléshez, hiszen egy ennyire régi játékot egy 32bites vagy 64bites rendszeren megszólaltatni, nem egyszerű. Itt jön képbe a mi jó öreg DOSBox barátunk. A feltelepítés után, érdemes az MM1 mappát kimásolni a C: meghajtóra, amit később bemountolunk DOSBox-al és egy egyszerű mm parancs után a játék vígan dalolászik. Először furcsa volt a hatalmas villogás, és az, hogy mindenáron az esc megnyomására buzdított. De aztán egy szép letisztult fekete fehér képet kaptam. Ez persze nem teljesen igaz, hiszen van benne egy halvány ciklámen (vagy minek nevezzem) csík, és a fáklyák is érdekes lila színben pompáznak. De ne ugorjunk előre. Először is ki kell választanunk a hattagú csapatunk tagjait, ha akarunk, egy C paranccsal kreálhatunk saját csapatot, vagy kiválaszthatjuk a meglévőket fontossági sorrendben. Elképesztőnek tartom azt is, hogy Van Caneghem úr szakított időt a re-roll parancs kidolgozására is. Tehát ha nem tetszik a készített karakter egyszerűen új pontokat dobhatunk. Ez persze erősen AD&D szagú, de elnézzük a fejlesztőnek, hogy az ős programból merítettek, ami a Dungeons and Dragons.

Cselekmény:

A játék a VARN világában játszódik (Vehicular Astropod Research Nacelle), amely valójában egy gigantikus űrhajó, amely fantázia-környezettel bír: hatalmas külső terek, kastélyok, barlangok, földalatti városok. Hat kalandozó indul útnak, hogy megfejtse a Belső Szentély rejtélyét. Miközben ezen vannak, belekeverednek egy másik kalandba is: egy titokzatos lény, Corak, üldözi a gazember Sheltemet. Részt vesznek a felderítésben, minek következtében a játék végén kiderül, hogy Sheltem maga a VARN királya, csak rejtőzködött. Egy másik világba vezető kapun keresztül elmenekül az őt üldöző csapat elől, akik utánamennek, s már a CRON világában járnak.

Habár a VARN tele van hős lovagokkal fényes páncélban, mitológiai szörnyekkel és varázslókkal, az alapja mégiscsak tudományos-fantasztikus. Például a Sheltem-küldetés egy lezuhant űrhajónál kezdődik, amelynek a foglyait a bolygó börtönében őrzik.

(via Wiki)

Irányítás:

Sokat nem érdemes kritizálni, hiszen a négy irányon kívül nem sok mindent tettek a programba. Viszont kárpótol minket a térhatás illúziója, ami nagyon pozitív dolog a szememben. A parancsok oldalt láthatóak a játéktér mellett. Alul pedig karaktereink nevei. Amint rányomunk az adott karakter számára, a tulajdonságaihoz érünk, továbbá a hátizsák és a tárgyakhoz, amiket használhat, illetve használ is. Itt megtudhatjuk, hogy a beállítottsága gonosz, vagy jó, esetleg hogy milyen fajhoz tartozik és, hogy hány éves. Az intelligencia, erő, egészség, és ami kell egy rendes szerepjátékhoz. Továbbá az arany és a kaja szintet is. Minden szépen le van vezetve, hogy mi-mire való. Egyedül a # -gombot nem találtam később rájöttem, hogy ez az 1-es gombot takarja, a játék elején. De, hogy aztán hova tűnt illetve, hogy mi helyettesíti nem tudtam rájönni. Szóval minden egyben van egy remek játékhoz, nosztalgiához, esetleg a régi 86-os csaták befejezéséhez, persze akinek megvan a mentése:). Ha egy zárt ajtóhoz érünk, és rányomunk az U gombra, (Unlock), akkor a program okos módon megkérdezi, hogy ki próbálkozzon vele, 1-6ig a partiból. Remek! Sikertelenség esetén hatalmas sípolás. Nem sikerült végül az ajtót kinyitnom, de gyanítom, hogy akkor is sípolás lett volna a vége:).

Kompatibilitás:

Mint említettem, itt sem jelentkezett túl sok probléma. Ha a PC verziót sikerült megszerezni, egy egyszerű DOSBoxos paranccsal máris működésre késztethetjük. Próbáltam a 3DO saját indító programját is, de az még Win95-ös emulálással is állandóan kilépet a parancssorból. Sajnálatos, pedig jó lett volna végre olyat látni ezen a téren, ami tényleg működik.

Összegzés:

Minden egybevéve a New World Computing igenis hatalmas dolgot tett le az asztalra. Annak ellenére, hogy az irányítás és a grafika nagyban hajazott a Dungeons and Dragons-ra, azt kell, mondjam igencsak egyedi játékot sikerült létrehozni. Bár ez a játék még erősen szöveg alapú, mást nem is várhatunk el tőle, hiszen anno ez volt a lényege a szerepjátékoknak: a fantázia. Van Caneghem pedig ezt sikeresen véghezvitte, egy olyan keverék világgal, amelynek az alapjai ugyan máshonnan jöttek, és a dobási rendszer, illetve az irányítás is, de az király lett. Ez a játék indította el útján azt a majdnem sikertörténetet, amely egészen a 6-ik részig tartott. Utána pedig már csak önmaga árnyékaként, a 8bites verzió égisze alatt betegeskedett, végül teljesen kimúlt. Meghalt a király, éljen a király! Mondja a közmondás, és úgy hiszem erre a játékra ez tökéletesen igaz.

Adatok:

Kiadás éve: 1986
Méret: 501KB
Fejlesztő: New World Computing Kiadó: Activision
Legfrissebb patch: Nincs.
Magyarítás: Nincs.
Letölthető: http://www.thehouseofgames.net (erre kattintva a játék letöltődik)
Kompatibilitás: DOSBox
Végigjátszás: Angol
Egyéb cikkek: Wiki

Az Arcanum úgy hiresült el, mint a nagy reménység. Mindenki beletette azt, amit bele tudott. A fejlesztők majdnem tökéletes munkát végeztek, a játékosok pedig addig támogatták a fejlesztőket, amíg lehetett. Az Arcanum volt a Troika Games nagy lehetősége, de valami mégsem sikerült. Hiába a kritikai elismerés, hiába a játékosok támogatása, valami nem megy. Valami baj volt ezzel a játékkal. Talán az, hogy az izometrikus grafika a megjelenés időpontjában már olyan határokat feszegetett, ahonnan csak egy lépés volt a 3D technológia? A Baldur’s Gate II idejében egy ennyire avas grafikát használni, nagyon bátor cselekedet volt. A Troika Games megpróbálta, de a siker íze soha nem volt teljes. Nézzük meg ezt a tökéletesnek indult játékot, Arcanum: Of Steamworks and Magick Obscura-t.

Megjelenés előtt is történelmi:

Jason D. Anderson , Leonard Boyarsky, Timothy Cain. Ez a három ember nagyban változtatta meg a számítógépes szerepjátékok történetét. Nevezhetjük csak újítóknak, vagy géniuszoknak őket. De nem mehetünk el egy nagyon fontos közös pont mellett: Fallout. Mind a hárman a Fallout nevezetű játékon dolgoztak, amelyet nem kell bemutatni senkinek (úgy is lesz róla cikk:P) , sőt az egyik úriember még a Diablo III-hoz is becsatlakozott, amely most ér a béta tesztekhez. Szóval enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy a csapat erős. Az Arcanumról annyit kell tudni, hogy egy steampunk világ. Azaz fantasy és a high-tech világ ötvözése, az 1800-as évek stílusában. Tökéletes egy nagyon jó játékhoz. Emlékszem a bejelentése idején még nagyban a Baldur’s Gate-el szöszöltünk, és csak pislogtunk, hogy ez most akkor mi. Régebben is voltak kósza cikkek orosz fejlesztőkről, akik a BG trónjára törnek, de az Arcanum a kezdetektől fogva más volt. Más, mivel a fejlesztők nagy része a Black Isle stúdió égisze alatt nevelkedett, és csak úgy mellesleg besöpört már minden díjat. De ez nem volt elég. Az Arcanumról először a Pc Guruban olvastam, egy fél oldalas cikkbe. Még talán meg is található valahol, akkor még se menü, se mana, se hp mérő nem volt a screenshotokon. Engem leginkább akkor késztetett fintorgásra, amikor megtudtam, hogy a grafika nem nagyon emelhető, és az izometrikus játéktér igencsak kicsi. Ezeket a hibákat később a fanatikusok kijavították, de erről később. Szóval az Arcanumot elővenni így majdnem 8-9 év távlatából nem volt könnyű. Remek emlékek és kissé kesernyés szájíz kísérte az újratelepítést. A történelméről még annyit, hogy megjelenése időpontjában a PC Guru és a GameStar is úgy vélekedett: csak igazán fanatikusoknak ajánlja. Az egyszerű Doomon nevelkedett ember nem nagyon tudja felfogni annak a jelentőségét, hogy technikai vagy varázs központú karakter készítsen, amely végül az egész játékot befolyásolja. Minden döntésünknek (csakúgy, mint a Falloutban) igazán nagy jelentősége van.

Telepítés:

Nos, ez egy kissé macerás rész. Aki rendelkezik egy eredeti példánnyal annak persze nem. A játék alap esetben tökéletesen fut, Windows 7-en, XP-n de még talán BeOS 5-ön is. Ez persze csak vicc :P. Minden Windowson simán elrohangál. Gond nélkül, semmi kompatibilitási hiba nélkül. Most viszont egy döntés elé kell állítanom az olvasót. Ha a gog.com-ról akarja leszedni a játékot (potom 2000Ft körüli árrért), akkor mondjon le a következő dolgokról: patch, magas felbontás lehetősége. Ha pedig úgy van, ahogy én, hogy megpróbálja nyilvános torrent oldalakról leszedni, az kösse fel a gatyáját. Sajnálatos módon ezek a verziók sokszor tévútra vezettek. De aztán megtaláltam egy remek verziót, amelyet kellőképpen fel tudtam frissíteni és a magas felbontású patchet is elfogadta. A feltelepítés után az első pár kattintás még gond nélkül ment, de aztán jöttek a hibák. A felső menüsor eltűnt így elhagyni se nagyon tudtam a játékteret (csak inventory lehívásával jelent meg a felső ikonsor) aztán sorra tűntek el a dolgok. Egy két fekete kocka stb. A karakter körüli textúrák jól láthatóan elkülönültek a világtól, és a harcrendszer is nagyban sérült. Ez persze hosszú távú játéknál nem biztos, hogy jelentkezik. De az eredeti 640x480-as felbontást nem érdemes nagyon lecserélni. Pontosabban ezt ajánlom maximumnak, ekkor még nem esik szét a játéktér. Ezen kívül fagyás nem volt, tökéletesen elrohant a program, a gog.com –os verzió pedig még jobb volt. Minden eredeti, semmi változás, csak a játék csúnya. Persze magas felbontás esetén se lesz szebb, de legalább nagy a játéktered. Viszont a karaktered annyira le kicsinyül, hogy az apróbb változásokat már nem veszed észre…

Zinternet:

A játék ajánl lehetőséget internetes játékra. Kipróbáltam, persze online serverek nem nagyon akadnak már sehol sem, persze aki kitartó még találhat. Elég nagy kultusza van a játéknak, szóval lehetséges, hogy talál. Az IP alapú kapcsolódás már más tészta. Anno kipróbáltuk, nos, ismét csak olyan problémák akadtak, amelyet az akkori patchelés nem javított. A kép szétesett, a játék töredezett volt. Persze ez az akkori ADSL időszakban volt, lehetett sok mindennek a hibája. Ha jól emlékszem még Windows 2000-em volt, szóval nem mondom, hogy nem ő okozta az összeakadásokat. Minden esetre a grafika már akkor is totálisan szétesett. Egyelőre nincs információm arról, hogy vannak-e még élő questek az interneten, akkoriban nem sikerült ilyet találni. Ez persze még mindig lehet az én hibám, de tapasztalataim azt mutatják, hogy igencsak időigényes az internetes játékba időt beletenni.

Továbbá a játékhoz alapból van térképszerkesztő, amely bővíti a lehetőségeket. Az interneten nagyon sok home made cuccot találtok, modokat stb. Bátran lehet szemezgetni.

Játszhatóság:

Játszhatunk körökre osztva, és játszhatunk real time módban is. Később ezt nem találtam meg hol lehet átállítani, de lehet, csak azért mert kapkodva kerestem. Ha eldöntöttük, hogy szeretnénk a csatáinkat megvívni, indulhat is a játék. A karaktergenerálás tökéletes, átlátható, viszont nagy súlyt tesz a játékos vállára. Választania kell, varázsol vagy bütyköl. Az egyik kizárja a másikat, szóval érdemes jól megfontolni. Aki a steampunkban jártas annak nem fog gondot jelenteni. De kérem a fantasy őrülteket adjanak egy esélyt a technikának is. Lőhetünk fegyverrel, de kardozhatunk is. Karaktere válogatja. Fajok közt is bőven válogathatunk, a fantasy és a high tech tökéletes összeolvasztása. A karakter generálás után egy katasztrófa helyszínén találjuk magunkat, a grafika ennél változatosabb már nem nagyon lesz, szóval ne legyenek hatalmas illúzióink. Az irányítás egyszerű, a karakter oda megy, ahova kattintasz… :) Persze azért nem ennyire egyszerű, de nem is megerőltető. Pár perc alatt elsajátítható. A varázslatokba nem volt lehetőségem belemerülni, mert a technikai részt választottam, így csak arról nyilatkozhatok. Az viszont egészen zseniális, bármit megbütykölhetünk. Mindenből lehet valamit csinálni, szóval királyság. Érdemes a katasztrófa helyszínén összegyűjteni mindenféle vasat, kacatot, fényképezőgépet, hogy később ezeket eladhassuk vagy felhasználjuk. Az egészen biztos, hogy alapanyagban nem lesz hiányunk, aki a megfelelő képzettséget válassza, az könnyen boldogul ebben a világban. A Falloutot jellemző túlélési gyűjtögetés itt nem jellemző, ahogy jobban körbejártam egyes helyszíneket mindenhol van valami kacat, amivel elszórakozhatunk.

Zene:

Ritkán, van, hogy egy játéknál külön kitérek erre a pontra. De nem lehet elmenni Ben Houge zenéje mellett. Aki szerette a Fallout zenéjét, az Arcanuméért meg fog örülni. Tökéletes kis nyenyergés. Annyira visszaadja a játék hangulatát, hogy más zenét el sem tudnék képzelni helyette. Külön ingyen letölthető, és ajánlom mindenkinek. Én évekig hallgattam, mint itthon, mint az mp3 lejátszómon. Szóval nagy élmény ez a zene, főleg egy ilyen kaliberű játéknál. A zeneszerző elmehetett volna fantasy és elmehetett volna tech irányba is, de ő az arany középutat választotta. A klasszikus zenét, amely a leghatásosabban adja vissza a steampunk lényegét. Imádom. Tessék egy kis ízelítő belőle:

Támogatottság:

A játék még ma is nagyon népszerű, betudható ez annak, hogy közel 60-90 óra között van a tiszta játékidő. Rengeteg quest van és rengetek mellékküldetés áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy karakterünket felneveljük. A jelleme fejlődik, a tulajdonságai bővülnek, egyszerűen tökéletes a játék struktúrája ezen a ponton. A grafika sajnos már nem ennyire jó. A nem hivatalos patchek és foltozások is jól mutatják ezt. Folyamatosan megy a harc, hogy ezt a játékot még korszerűbbé tegyék, frissítsék, de a Troika Games már levette róla a kezét,(mivel 2005-ben becsődölt) a rajongók pedig nem látják át a rendszert eléggé ahhoz, hogy érdemben tudjanak fejleszteni. Rengeteg patch található a játékhoz, lentebb az adatoknál mindent meg fogok adni.

Vége?

Az Arcanum mindig is egy igazi túlélő volt. Míg a Baldur’s Gate a Tutu-val próbál túlélni, az Arcanum közösség nem nagyon akar elszabadulni ettől a régies grafikától. Persze, itt belemehetünk olyan elemzésbe is, hogy valóban azért ennyire steampunk ez a játék, mert a grafika úgy próbál meg korszerű maradni, hogy közben öregecske marad. De csakúgy, mint a játékban, az életben is mindig választani kell. Vagy megmaradunk a régi felbontásoknál és hagyjuk az öreget nyugodni békében, vagy akkor kezdjük, előröl az egészet és csináljunk valami újat. A személyes véleményem az, hogy ehhez a stílushoz ez a grafika teljesen tökéletes, úgyhogy az eredetit ajánlom. A gog.com féle verzió egyszerű és tiszta, nincs sok kecmec, és az interneten is játszható. Aki pedig úgy érzi, eleget látta már a 640x480-at, annak marad a patchelgetés és a foltozgatás. Az bizonyos, hogy a játékot övező nosztalgia és rajongás még jó pár javítást hoz az Arcanum társadalomnak. Egy bizonyos, ez a játék örökre felemelkedett oda ahova már a fejlesztése kezdetén tartozott: az izometrikus klasszikusok közé. Fallout, Fallout 2, Baldur’s Gate, Arcanum.  

Adatok:

Kiadás éve: 2001
Méret: 2CD (1,2GB)
Fejlesztő: Troika Games Kiadó: Sierra Entertainment
Legfrissebb patch: Official 1.0.7 , UnOfficial , High-Res Patch
Magyarítás: Nem elérhető, nincs kész.
Letölhető: PublicTorrent -> isoHunt NonPublicTorrent -> nCore Online Játékbolt -> gog.com Játékzene -> ITT!
Kompatibilitás: Nincs probléma, de a tört verziók eltérhetnek egymástól, figyelj a Crack mappára. Gog.com verzió tökéletes.
Végigjátszás: Angol, Magyar (Bird által, Pc Guru)
Egyéb cikkek: PcDome

A Dungeon Master minden cRPG ősanyja. Ezt bizton állíthatom és minden kétkedőnek ez el kell fogadnia. Egészen a Baldur’s Gate és a Diablo trónfosztásáig a belsőnézetes cRPG vezette az eladási listákat (természetesen RPG kategóriában), és ezt nem lehet elvitatni. Megjelenésének idejében 1988-89 (a különböző platformokon való megjelenése) minden díjat vitt, és joggal. Az első olyan szerepjáték, amely az aranykort képes volt valójában elindítani. Érdekesség továbbá, hogy személyes viszonyom is van ehhez a csodálatos játékhoz. A logikája, a története és a kezelhetősége egészen fantasztikus. Ilyesfajta rendezettséget csak a Wizadry, Ultima stb. játékokban találhatunk. Joggal, hiszen a Dungeon Master másolták.

Technikai háttér:

Nos, nem kell meglepődni, ha valaki manapság, akar játszani ezzel a játékkal, ha az fekete fehérben fog tündökölni. Vannak olyan verziók a neten, amik eleve csak fekete-fehérben indulnak el, ez nem baj, hiszen a színes változat nem sokban különbözik a fekete-fehértől. A menük és a karakterek arcai színesek, de a játéktér megmarad fekete fehérnek, hiszen hőseink egy labirintus mélyén vesztegelnek, és próbálnak kijutni. Amikor a cikket elkezdtem írni, meglepő volt számomra (a játékot hagytam had fusson), hogy a környezet ugyanúgy változik, ahogy a Daggerfall-ban, vagy a Baldur’s Gate-ben. A változás szót természetesen nem úgy értem, hogy esik az eső… hiszen a játék cselekménye soha nem kerül ki a labirintusból. Ez a nyomasztó hangulat pedig rátelepszik a játékosra, és eléggé képes azt depreszálni.  Ahogy annak idején a Fallout, ez a játék is olyan atmoszférát teremt, ami alól elég nehéz kibújni. Míg az imént említett játék a zenéjével és grafikájával volt ezt képes elérni (poszt-apokaliptikus világkép, reménytelenség) addig a Dungeon Master ezt a hanggal képes elérni. Pontosabban annak hiányával. Zene nem nagyon fedezhető fel benne, tehát nem marad más, mint lépéseink hangja, és a szörnyek illetve a kattogásunk effektjei. Ez minduntalan azt sulykolja belénk, hogy ebben a labirintusban teljesen egyedül vagyunk. Azaz négyen, hiszen egy csapatot kell menedzselnünk. A grafika az akkori összes elérhető módban képes pompázni, és még így 25-26 év után is eléggé meg tudott lepni. Az ember azt várná, hogyha a tárgyakat felvesszük, akkor egyből elrakja… de nem. A tárgyakat áthelyezhetjük, kézbe adhatjuk, vagy csak eldobhatjuk, ha akarjuk.  Kompatibilitás terén viszont már akadnak problémák, a hangot elég nehéz elővarázsolni, de a megfelelő hangkártya kiválasztásával megoldható, a Sound Blaster kártyák majdnem minden más hangkártya típus képesek lefedni. A PC Speaker-t pedig csak 8-bites őrülteknek merem ajánlani. Olykor egészen idegesítő hangok jönnek elő belőle. Visszatérve a kompatibilitásra, egyszerűen megoldható a dolog. A DOSBox nagyon jól képes elővarázsolni a hangot, a grafikát is, úgy ahogy azt annak idején látták apáink, anyáink. Vagy akár mi magunk egy ős régi Amigán, vagy PC-n. Egy gyors mountolás után, pár grafikai beállítást követően pedig már indulhat is a jól ismert dm paranccsal a játék.

Fontos még megjegyezni, hogy a látóterünk és a játékterünk nagyon kibővült az elődökhöz képest. Míg az őskorban még csak pár centi lehetőségünk volt a környezetünket megvizsgálni, itt a játéktér közel 70%-át a világ megjelenítése foglalja el. A többi a karakterarcok, adatok, varázslatok, és az egeret unó emberek gombjai jelennek meg. Őszintén megmondva, nem nagyon próbálgattam csak billentyűzettel játszani, de a játék indulása előtt, a rendszer erre is rákérdez, szóval mindennek megvan a saját gombja, az irányításé ugyanúgy, mint a varázslatoké. Ezen a ponton is ötöst kell adnom a fejlesztőknek, gondoltak mindenkire, egeresekre, egérnélküliekre, joyosokra.

Irányítás:

Mint a mellékelt videók is reprezentálják, majdnem tökéletes az irányítás. Az egér bal gombja segít felvenni a tárgyakat, nyomkodni az ajtógombokat, és a menükben ki-bejárkálni. Fanatikusok nyomkodhatják a nyilakat is, de egy-egy izzasztóbb csata esetén gyorsan le fogják beszélni magukat róla. Az egér bal gombja egyből az inventoryt nyitja, aminek nagyon megörültem, hiszen végre nem kell külön ide-oda kattogtatni. Imádtam ezt a megoldást, ugyanígy ha szereplőre kattintunk, egyből láthatjuk a fontosabb információkat. A mentést annak idején lemezre végezte a program, DOSBox alatt nem próbáltam, de egészen biztos vagyok benne, hogy a játék fő mappájába másolja a mentéseket ahonnan egy egyszerű Resume-al betölthetjük. Az esc-re a játék automatikusan pause-ol, ami megint csak nagyon szimpatikus volt, a fejlesztők tisztában voltak vele, hogy nagyon addiktív a játék, és teljesen felesleges kilépni belőle. A játék korszakalkotó mivoltára az is legjobb példa, hogy itt megjelenik a kulcsok ebbe abba ajtóba való keresgélése. Mindjárt a játék elején, kiválaszthatjuk az általunk kedvelt karaktereket, átnevezhetjük őket, ha úgy tetszik, majd elindulhatunk. A varázslatokon sajnos nem tudtam teljesen kiigazodni, de a DM2-ben ezt a menüpontot eléggé logikussá tették, aztán lehet csak nekem okozott gondot, ezeket a piktogramokat értelmezni… Minden esetre a varázslatok is könnyen elérhetőek, minden készen áll arra, hogy elkezdjük a játékot.

A játék világa él, és folyamatosan reagál a jelenlétünkre. Épp csak lerohantam egy kávéért, és mire visszaértem már egy halom ocsmány szörny támadott izomból, amelyeket csak hatalmas kardozás árán tudtam elkergetni. Szóval érdemes odafigyelni az ilyen kis nüánszokra. Ami sajnálatos, hogy a játék nem rendelkezik gyorsgombokkal (ha nevezhetem így őket) tehát folyamatosan az egérrel kell bűvészkedni. Rákattintasz a fegyverre és kiválasztod, hogy milyen akciót hajtson vele végre a karakter, ezért is látható az irányítás gombok felett a négy fő fegyver, amit a hősök viselnek.

Egyéb információk:

Nem szeretnék hosszú feneket kerekíteni a dolognak, nincs értelme hosszabb elemzésekbe se belekezdeni. Ez a játék úgy jó, ahogy van. Ki kell próbálni, az irányítása pofonegyszerű, a telepítése és beüzemelése még inkább (rar-ban érhető el, kitömöríted, moutolod és megy), bizton merem ajánlani minden RPG fanatikusnak. Persze a fiatalabb generáció húzhatja a száját, hiszen a léptek szaggatnak, a tárgyak felvétele kicsit suta, ha neki mész a falnak pedig HP levonás jár, de hát kérem szépen, ez így van jól. Ezzel a játékkal elindult minden, ami elindulhatott annak idején. Elnyert minden díjat és beszippantott nagyon-nagyon sok ember. A fejlesztők pedig folyamatosan elláttak minket kiegészítésekkel és folytatásokkal. Akit érdekel, hogy mennyi jövője van az efféle játékoknak ildomos megnézni a Might and Magic sorozatot, amely a Dungeon Master mellbimbóin nevelkedett a kilencvenes években. Sajnos a játék sorsa nem olyan szép, mint az előélete. A második rész megjelenése idején is elmaradott volt már, a kiegészítések pedig csak az igazán nagy fanokat voltak képesek magukba szippantani.
Ám az utóbbi napokban pár cikk is napvilágot látott, hogy pár elszánt játékfejlesztő újra olyan játékot akar készíteni, amely úgymond egy Dungeon Master klón. Pár srceenshotot majd posztolok ide, érdemes megnézni őket. Továbbá megjegyzem, hogy okostelefonokon is nagyon jól játszható a játék, ott is DOSBox kell hozzá, ez szinte elengedhetetlen. Kipróbáltam, jó volt.  

A játék a következő díjakat nyerte el:

• Special Award for Artistic Achievement awarded in 1988 by Computer Gaming World
• Adventure Game of the Year, 1988 — UK Software Industry Awards
• Best Selling Atari ST Title, 1988 — UK Software Industry Awards
• Best Role Playing Game, 1988 — PowerPlay Magazine (German)^[10]
• Best Role Playing Game, 1988 — Tilt Magazine
• Best Sound Effects, 1988 — Tilt Magazine
• Game of the Year, 1988 — Computer Play Magazine
• Best Atari ST Game, 1988 — Computer Play Magazine
• Game of the Year, 1988 — 4th Generation Magazine (French)
• "Golden Sword" Award ,1988 — The Adventurer's Club of the UK
• Best Role Playing Game, 1988 — The Adventurer's Club of the UK
• "Beastie Award", 1988 — Dragon Magazine
• Best Atari ST Title, 1988 — Dragon Magazine
• Best Game, 1989 — Amiga World Magazine
• Best Role Playing Game, 1989 — Amiga World Magazine
• Best Amiga Game, 1989 — Game Player's Magazine
• Best Amiga Game, 1989 — Datormagazin (Swedish)
• "Beastie Award" Best Apple //GS Title, 1989 — Dragon Magazine
• Best Game, 1989 — Info Magazine
• Best of the Amiga, 1989 — Compute magazine
• Inducted as an original member in the Computer Gaming World Hall of Fame in 1989
• Designated as one of the 100 Best Games by PowerPlay Magazine (German, January 1990)^[11]

(via Wiki)

Dungeon Master verziók:

A kis logókra kattintva, screenshotokat fogsz látni.

                                                                                                                                 


Kiadás éve: 1988
Méret: 1,23 MB
Fejlesztő: FTL Kiadó: FTL
Legfrissebb patch: Hát ez akkor még nem nagyon volt :)
Magyarítás: Nincs.
Letölthető: 80sdos.com
Kompatibilitás: DOSBox
Végigjátszás: Angol
Egyéb cikkek a játékról: Wikin van minden

A Might & Magic a játéktörténelem egyik fontos részét képezi. Ezt most le kell szögeznünk kedves olvasó. Mindazonáltal nem tekinthetünk el a kilencedik rész gyermekbetegségeitől, amelyeket a nem hivatalos 1.3-as patch sem képes kijavítani. A 3DO utolsó munkája végül pontot tett a történet végére. Bár előkészítette a X.-részt, de soha nem érkezett el az idő, amikor már neki is kezdhettek. Nem feltétlenül hátrány ez, elnézve az utóbbi évek MM-eket nézve. Következzék tehát, egy klasszikusok közt is klasszikusnak számító játék. A Might and Magic IX .

Szöveg, pixel, 3D, csend

A számítógépes játékok hőskorában (arany korszak) egy bizonyos Jon Van Canenghem nevezetű pacák, úgy gondolta, hogy jobban csinálja azt, amit a már kiforrott Wizardry vagy az Ultima sorozat készítői. Nem szeretnék végigmenni most az összes néven, amely a Might and Magic név alatt megjelent, hiszen a Heroes-al együtt e játékok száma elérheti a 40-et is. Az eredeti sorozatot I. jelölték, 1986-ban az akkori összes platformon megjelent, és technikailag ugyan nem hozott semmi újítást, a világa annyira komplex és izgalmasra sikerült, hogy a siker  végülis elkerülhetetlen volt. Ezeket a nehezen lefektetett hőskorszaki alapokat, aztán a 90-es években kegyetlenül jó marketing érzékkel a maximumra futtatták. A legjobb példa erre, a Heroes of Might and Magic, amely körökre osztott stratégia RPG-ként definiálható, mégis hatalmas sikereket ért el a kiforrott irányításának köszönhetően. Később a MM csatlakozott a Heroes világához, így könnyebb volt az eredeti sorozatot is elpasszolni. Hiszen valljuk be egymás között, amikor a Diablo hódított a világban, nem mindenki akart egy Lands of Lore grafikai szinten leragadt játékkal szöszmötölni. Ez persze nem vesz el az értékéből, de illik tudni, mi miért történt anno. A kilencedik részt már Timothy Lang koordinálta, amely méltón jelképezi a sorozat mélyrepülését. Még a mester sem adta a nevét a kilencedik befejező részhez. Pedig annyira nem lett gáz. Minden esetre kimondhatjuk, hogy a Writ of Fate egyértelmű bukás volt. A félig kész verziót, amelyet a 3DO már csak amolyan tűzoltóként adott ki, félkészvolt. Ezt bizonyítja az első javító patch párhéten belüli megjelenése. Persze nincs hibátlan játék, de egy béta verziót azért nem illik kiadni. De megtették, pedig ekkor már tudható volt, hogy a 3DO végóráit éli. Később az UBISoft (remek üzleti érzékről téve tanúbizonyságot) átvette a jogokat, és jól megfejte a tehenet. Mára a sorozat csak a Heroes-nak köszönhetően él és virul. Folyamatosan jelennek meg a fejlesztett darabok, a negyedik résztől pedig már 3D-ben pompázik ez a stratégia is. A Might and Magic IX. pedig oda került ahova való, mementóként a hős cRPG-k panoptikumába.

Cselekmény:

Enroth világa egy kataklizma következtében elpusztult, az új rész már Axeoth világában játszódik, annak is Chedian nevű területén. Tamur Leng, hordái élén, éppen megszállni készül a területet. A játékos négy karaktere Ravensford városából indult útnak ekkoriban, ám hajótörést szenvedtek a Hamvak Szigetének közelében. Egy remete jóslatának hatására csatlakozik hozzájuk Forad Darre, a harcos, hogy Chedian hat klánját egységbe kovácsolva visszaverhessék a barbár támadást.

Forad vezeti csatába a klánokat, de csúfos vereséggel zárul. Az egyik vezető szelleme elárulja a hősöknek, hogy Forad kettős ügynök és Lengnek dolgozik. A győzelemhez szükségük van arra, hogy Axeoth túlvilágába menjenek, ahol a holtak istenétől kérjék ősi szellemeik feltámasztását. Ehhez szükségük van a Végzet Írására, mely elrendelteti sorsukat. Miután megszerezték, döbbenten látják, hogy Leng végzett Forad Darre-ral, és hogy neki is van egy saját Végzet Írása, mely ellentmond a hősökének. Az istenek segedelmével kiderül, hogy sorsuk valójában átverés, Njam, a káosz istene űzte velük kisded játékát. Krohn, az istenek vezetője arra kéri a csapatot, hogy zárják be Njam lelkét az Ezer Terror Sírjába, amely - mint utólag kiderül - az ő valódi végzetük.

A játéknak nem sok köze van az elődökhöz, ami a történetet illeti. Az egyetlen szereplő, akivel találkozunk is, az Nicolai Ironfist, illetve Roland királyról és a Kreeganekről is esik szó. A korábbi sci-fi elemek teljesen eltűntek. A történet java része fedésben van a Heroes of Might and Magic IV-gyel

(via Wiki)

Telepítés és játék:

Mivel a játék 2002-ben jelent meg, így a telepítéssel nem igen lehetnek problémák. Természetesen, ha eredeti, akkor meg pláne nem. :) Minden esetre érdemes odafigyelni a kompatibilitásra, én XP-n próbáltam ki, nem volt gond vele. De Windows 7 alatt lehetséges, hogy elakad a program valahol. Technikai szempontból sok jót, rosszat se lehet elmondani. Úgy egyben van minden azért, én különösen szeretem a  3DO játékokban a menüt, amely megmaradt a jó öreg rajzolt menünél, ami egyre inkább kiveszett a szerepjátékokból, a 3D térhódításával, de itt nem hivalkodik ezzel maga a játék. Sajnálatos módon magyarosítást nem nagyon találtam ehhez a játékhoz,  a régebbiekkel inkább érdemes próbálkozni, ha azt akarja, hogy ékes magyar szöveg táruljon elé. A hivatalosnak tekinthető magyaritasok.hu –n csak két régebbi verzió lelhető fel (ezekről majd az oda tartozó cikkekben írunk) és volt még egy atw.hu oldal is, de folyamatosan 404-es hibát mutat, szóval tekinthetjük halottnak  a dolgot. Persze biztosa fellelhető még egy letölthető verzió valahol, de az is csak részleges.

A játék kezdetével, természetesen meg kell alkotnunk a saját karakterünket. Harcos vagy Varázslók a fő kasztok, ez megszokott a MM játékoknál, illetve hogy a hangunk Happy legyen Sarcastic vagy Angry és így tovább, szóval a karaktergenerálás elég részletes, de természetesen előre generált része is van a dolognak. A két alap tulajdonságon kívül még kettő választható, mint szakértelem. Továbbá a szokásos AD&D rendszerben megszokott pont elosztásos Statistics rész. Tehát a négyfős csapatunkból, mindenkinél el kell osztani a pontokat, és a speciális skilleket ki kell választani, ha van kedvünk a hangot, a nevet, a nemet, és a fő osztályt módosíthatjuk, de érdemes csak egy fő karakterre koncentrálni. Legalábbis én így tettem.

A játék indulásával jön a szokásos training rész, amelyet ki is hagyhatunk, ha úgy akarjuk. A játék zenéje meglepően jó minőségű, az MM sorozatoknál ez nem feltétlen megszokott, kivéve persze a Heroes ahol kiváló zenék dudorognak a fülünkbe. A grafika természetesen teljesen 3D, könnyen alkalmazkodik a 16:9-es képarányhoz, szóval ezzel nem lesz gondunk. A világ kialakítása is meglepően szép, ami elsőre zavaró, az egér gombjainak nyomkodásával váltunk karaktert, ez viszont érdekes megoldás…

Ettől a ponttól pedig beszéljenek a videók…

Megjegyezném, hogy mindig is gondom volt az MM sorozat irányításával, a 6-ik résztől ez a szegmens próbálta utolérni vetélytársakat (Oblivionnak kifejezetten marhajó az irányítása), de egy ilyen kaliberű négy karakteres RPG esetén erre nem látok sok esélyt. Itt meg kell ragadnunk a sok gombos megoldásnál, a MM9 esetén ez viszont elég nehézkes, hiszen az egeret teljesen elfoglalja a 3D, a gombok „megnevezése” pedig nem egyértelmű. Persze az I itt is inventory, a m pedig a map, de azért jó lett volna a töltő képernyőre az alap gombokat felfirkálni. Továbbá az Esc-re se mindig reagál a játék, 3-4 nyomás után kaptam csak meg a menüt…

Továbbá ez a ki-be lépegetés a menük közt, engem kifejezetten irritál, és lassítja a játék előrehaladását. Ezt a videók elég jól prezentálják.

A védelem utolsó szava:

Összességében, a MM9 nem mondható teljesen kész játéknak. Persze a patchek sokat javítanak a dolgon, az se hátrány hogy 10-év elteltével totálisan simán fel tudtam telepíteni és játszani vele (ami a fránya Lands of Lore III-al még mindig nem sikerült…) továbbá jól reagált képarány változásra, a Windows-ra a nem hivatalos patch-re is. Csóró játék update-elte volna magát, ha még élnének a 3DO szerverei, de ezeket már megszokhattuk a fejlesztőktől. Aki úgy érzi, érdemes befejezni egy hosszú sagát, annak mindenképpen ajánlom (én nem találtam karakter betöltési lehetőséget, az MM játékok nem erről híresek) aki pedig látni szeretné, hogy kell megölni egy régi jó játékot, mindenképpen tegye meg. Próbálok tárgyilagos lenni, kicsit magam ellen is beszélek, hiszen az MM játékok mindig is sarokkövét képezték az RPG iránti rajongásomnak. A világa olyan komplex és olyan jól össze van rakva, ahogy annak idején a Daggerfall-is, városok, faluk, erdők, folyók, nem lineáris játékmenet, tetszetős kis questek… csak sajnos a kapkodás és a bennmaradt hibák megölik a játék élményét. Akit vonzanak, ezek a játékok mindenképpen az 5-ik rész környékén kapcsolódjon bele, a hatodikkal mindenképpen jól fog járni, talán az a legsikeresebb MM rész, ami eddig megjelent. A Heroest nem számolva. Lentebb találtok még letölthetőségéről adatokat, arról hol találjátok meg a patcheket, és ha addig találok, akkor a magyarítási linket is beszúrom. Mindenkinek jó szórakozást ehhez a jobb sorsa érdemes játékhoz.

Adatok:

Kiadás éve: 2002
Méret: 2CD
Fejlesztő: New World Computing Kiadó: 3DO
Legfrissebb patch: 1.2 Official,1.3 Unofficial és 1.3a Patch
Magyarítás: Van, de nem elérhető
Letölthető: Public Torrent ->  isoHunt , ThePirateBay Non-Public Torrent -> Ncore, BitHumen
Kompatibilitás: Nincs probléma.
Végigjátszás: Angol, Magyar
Egyéb cikkek a játékról: PcDome,